Átkozott világ - Zanzibar

Sok a szó, amit elmondtál

Ahogy az írás vallja

Én hallgatom és figyelek rád

De ennek túl sok az alja

Minden nap gondolsz rám

Ha tényleg nincs jobb dolgod

Nem értem, miért én vagyok

Akin találnod kell foltot?

Nem ér el két kezed

Vigyorgok rád

Sokáig nézheted

Ahogy lódítasz, hódítok tovább

Szabadon járok, szabadon élek

Ha téged látlak, semmit nem remélek

Kár minden szóért, engem nem versz át

Ne hallgasd el, hogy ez egy átkozott világ!

Talán végre nyugtom lehet

Ha máshová tévedek

Azt hiszem, magam vagyok

De mindenütt ott a szemed

Mindenki boldog, tájékozott

És parancsra veri a kezét

Veled marad apraja-nagyja

Csak mondd ki egy ász nevét!