Metamorfózis II. - Omega

Végtelen pusztaság, könnyá por szitál

Bíborszínű ég alatt a nagy tömeg csak áll…

Íme itt az ember, ránéz minden szem

Az egybegyűltek várják, hogy új csodát tegyen

Szótlanul megtöri- mégsem jut kenyér

Nyomtalanul tűnik el, amihez csak ér

A pusztítás csodáját a szélbe szórja szét

Nála volt a kezdet, az embernél a vég

Бескрайняя пустыня, просеивание легкой пыли

Под пурпурным небом большая толпа просто стоит…

Вот человек, все взгляды на него

Собравшиеся ждут нового чуда

Ломается безмолвно, а хлеба нет

Он исчезает без следа, что бы он ни получил

Он разбрасывает чудо разрушения по ветру

У него было начало, человек конец